Édesapámmal a hetekben erről elmélkedtünk. Megpróbáltam hirtelen válaszokat fabrikálni. A hirtelen válasz viszont sosem olyan kimerítő mint a megfontolt gondolatok.
Ezek az általam felállítható válaszok....egy része. Merthogy soha sem lehet teljes mértékben, minden lehetőséget kimerítő válaszunk.
Az elmélkedést a nyugati és a mi társadalmunk közötti különbséggel kezdeném. A kommunizmus egyik pozitívuma (hiába, a gyermekkor bármilyen diktatúra legyen is, az ember legszebb emlékeit alkotja...lásd, most már szép emlék a hosszas órákig való sorbanállás, iskolánk szétverése, aminek az volt a következménye, hogy a Kálvineumba jártunk "iskolába")az, hogy barátkoztunk. Legnagyobb bűntetés az volt ha nem mehettünk le, ki, játszatni..manapság a számítógép, tévé tilalom a nehezen elviselhető. Isten őrizz, hogy akkor a gyerek arra legyen kényszerülve, hogy kimenjen játszani. Barátokat szerezni, kommunikálni, énekelni, együtt játszani. Az együtt fogalom már rég elavult. Az együttlét sokak számára márcsak szexuális konnotációval bír ha két emberről van szó. Tulajdonképpen barátokat keresünk, keressük azokat, akik meghallgatnak, olvassák sorainkat, kicsit betekintenek a lelkünkbe, világunkba. Gyermekem nyugodt alvása közben, azon gondolkoztam, hogy nem-e hiúság is rejlik a bloggolás mögött? Miért gondoljuk azt, hogy amit mondani, írni akarunk, az föltétlenül annyira érdekes, hogy azt megörökítsük. Lehet, hogy más sokkal jobban igényelné, használná ezt a kis helyet a virtuális nagyfüzetben. Emlékszem annak idején, amikor mindenféle olimpiászra jártam, mindig úgy éreztem, hogy valami nagyon eredetit írtam. Aztán, amikor nem hallottam nevemet a díjazottak között a letörtség vett erőt rajtam...mégis valaki(k) eredetibbek voltak.
A nyugati társadalom nem tudom milyen mértékben igényli a bloggolást. Ha nem is bloggolnak, chattelnek,írnak valahol..így van az, hogy majdnem minden gyerekgyilkos valahol megörökíti azt a borzasztó dolgot, amit nemsokára elkövet. És utána mindig ezen csodálkoznak, hogy nem látták jelét. Lehet, hogy ott a baj fordítva ered. Nem az a gond, hogy a gyerek a számítógéppel barátkozik, hanem az, hogy oda menekül mert más nincs. Elfelejtünk őszintén beszélni társainkkal mert mennyivel könnyebb egy képernyő előtt üldögélni. Szavainkért nem kell pillanatok alatt helyt állnunk.
Folytatás következik. Esik az eső.
