Kötél. Ez ad életet nekünk. Foggantatáskor kapjuk, nem tudatosan használjuk. Rajta keresztül táplálkozunk. Születéskor megválunk tőle. Helyét alaposan tisztítják nekünk, napokig, majd kenegetik, nehogy befertőzzön. Mivel? A világgal? A világ szennyével?
Kis lyuk marad. Egyeseknek kráterszerű, másoknak dombszerű. Nem mutogatjuk a világnak, de tudjuk, hogy mindenkinek van.
Néha ne felejts el megemlékezni arról, hogy milyen kis helyre volt szükséged, hogy mindened meglegyen.
Elégedj meg annyival, amennyi adatott neked.
