tag:blogger.com,1999:blog-54714828876542172742024-03-08T08:53:12.938-08:00KINGURUkinguruhttp://www.blogger.com/profile/12124323198800439608noreply@blogger.comBlogger8125tag:blogger.com,1999:blog-5471482887654217274.post-54675778039018907532012-06-29T16:24:00.000-07:002012-06-29T16:24:21.999-07:00Újra itt...hangzott volna a bevezetés. Aztán magamra néztem. Arra, akivé lettem. És rájöttem, hogy nem újra, hanem újonnan. Mert aki voltam, az már nem vagyok. Az embert a szíve szerint ismerik. Az ember maga, a szíve. Az én szívem összetört. Az tört meg benne, ami igazán összetartotta. Egy egy darabja még megvan. Abból próbálom újraépíteni. Nehéz, mert ahányszor rátekintek, mindig sok sok darabkáját látom. Elég egy szó, egy érintés, egy őszinte mosoly, ami pillanatnyilag egymás mellé teszi a milliónyi darabkát, de aztán lehet megint összehull.
Aki voltam, már nincs. Vágyom-e rá? Igen. Még megvan-e bennem ugyanaz a naív hit, hogy egymásnak vagyunk teremtve? Igen. Hogy lelkünk egy húron pendül, hogy szívünk egy? Igen. Hogy Te ezt most nem látod, nem hiszed? Minden egyes perc újabb harc, minden egyes pillanat egy lépéssel közelebb hoz ahhoz a perchez, amikor ott fogsz állni, Te is, Én is. Amint jobbkezeddel jobbkezemet fogtad, ugyanúgy.Amint örök hűséget esküdtél nekem, még mielőtt Tied lettem volna az Úr előtt.
Jó itt lenni. Jó újra kezdeni. Talán a szavak, mondatok bódító ereje enyhít a fájdalmon. De amikor egymagamban ülök és ölelésre, érintésre vágyom, akkor már nincs semmi. És még mindig milyen vakon bízom Benned.kinguruhttp://www.blogger.com/profile/12124323198800439608noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5471482887654217274.post-46398355768547078542012-06-29T16:22:00.000-07:002012-06-29T16:22:03.452-07:00'Til my body is dust
'til my soul is no more
I will love you, love you
'Til the sun starts to cry
And the moon turns to rust
I will love you, love you
But I need to know - will you stay for all
Time...forever and a day
Then I'll give my heart 'til the end of all
Time...forever and a day
Chorus
'Til the storms fill my eyes
And we touch the last time
I will love you, love you...
What if...I do love you like that even if you stopped all time for an endless moment?
I thought love was what made me happy. But actually...love is when you still feel it, even if your heart has fallen to pieces and sometimes you don't even have the strength to pick them all up...but you still believe.That's how people tend to confuse desire with love...one has nothing to do with the other.kinguruhttp://www.blogger.com/profile/12124323198800439608noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5471482887654217274.post-17936393527464318122010-04-17T13:13:00.000-07:002010-04-17T13:17:09.066-07:00FelhőkFelhő Románia fölött. Természet. <br />Holnap temetik a lengyel elnököt és a feleségét. Sors.<br />Auswitz fölött sokáig volt fekete felhő. Lengyelek is.<br />Nem vulkáni kitörés, hanem az emberi gonoszság,könyörtelenség miatt.Németek és mások is. <br />Hirosima, Nagaszaki fölött is sokáig a hirtelen elhunytak lelkeivel keveredve evezett a gyilkos indulat. Amerikaiak.<br />De ne feledjük, hogy a felhők fölött megnyugvás vár mindenkire. Bármilyen felhő fölött.kinguruhttp://www.blogger.com/profile/12124323198800439608noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5471482887654217274.post-16376042868044564882010-04-17T12:45:00.000-07:002010-04-17T13:30:55.246-07:00......csak most jöttem rá igazán mennyire fölösleges és bosszantó tud lenni ez a három pont...párom híres színésznő naplóját falja, én csak pár ötleten csámcsogtam, a többit herpesztől félve már nem kóstoltam.<br />Nyelvünk sok mankót kínál azoknak, akik rejtett gondolatokat, illetve burjánzó ötleteket akarnak közvetíteni. Helyesbítek. A nyelvek. Merthogy ez minden nyelvre jellemző. Másszóval. Nyelvtől függetlenül lehetnek ugyanazon álmaink, vágyaink, amik kódoltan vagy sem, valamilyen módon találkoznak e föld szféráján. Vagy egy másikon.<br /><br />........ ....... pont ..... ...... ..... pont<br /><br />Kíváncsi vagyok hányan hányféle mondatot alkotnának e mondat sémájára. Hány ugyanolyan mondat létezhet a világban, aminek egy és ugyanaz a formája. Pont pont pont.<br /><br />Kezeim indulása előtt kritikus szellemben indultam neki a számítógép kezelésnek. A folyamat elkezdése után pedig újjaim nem engedték a mocskolást. Tisztítani szeretnének, márpedig úgy, hogy ne romboljanak, hanem építsenek. <br />Tehát, ma nem rombolunk. Építünk.Gondolatot ötletté,betűket szavakká, szavakat mondatokká. <br /><br />Nyelvi használati utasítás.<br /><br />2. Hallgass és fülelj. <br />3. Érezz és éreztess.<br />4. Adj és engedd, hogy adjanak. <br />5. Láss és ne engedd, hogy sokat lássanak.<br />1. Szeress<br />6. ...<br /><br />Pont mondat egyik megfejtése. Szeretek álmodni. Gyere álmodj velem. <br /><br />És még valami. Az élet zsúfoltságig tele van, kár lenne bármit is a ...-al kihagyni belőle.kinguruhttp://www.blogger.com/profile/12124323198800439608noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5471482887654217274.post-29526270938351873092009-10-26T09:35:00.000-07:002009-10-26T09:52:46.429-07:00Isteni csoda?Jézus csodái közé tartozik a víznek borrá való átváltoztatása. Naponta több liter vizet/ teát fogyasztok el,azért, hogy gyerekemnek örömet szerezzek. Valahol, minden egyes nap, ugyanarra a csodára várok. Amikor kicsim szopizni kezd, mindig várom, hogy kis fehér cseppecskék jelenjenek meg a szája szélén, ami annak a jele, hogy van tejecske. Az afrikai alultáplált édesanyák nem fogyasztanak tejserkentő teát, nem szednek semmiféle növénykivonatú gyógyszert és mégis szoptatnak. Vajon tulajdonképpen ami hiányik belőlünk, egyesekből,nem-e a nem látható/tapintható hit. Hogy ez létezik, ez valós, csak engedni kell,hogy történjen. <br />Gyakori kérdés anyák közt az, hogy meddig lesz még tejem? Ezzel kapcsolatosan eszembe jut a halszaporítás. Mindenki jóllakott, pedig csak öt hal volt. Nem kellett aggodalmaskodni, mindenki számára került. <br />Ez az elmélet. Ez mindenki jól tudja. De miért olyan nehéz hinni? Ez is olyan mint a feltámadás. Talán én is valahol Tamás vagyok. Nem hiszem, amíg a mérleg nem bizonyít. <br />Add Uram, hogy higyjek és ne kételkedjek!kinguruhttp://www.blogger.com/profile/12124323198800439608noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5471482887654217274.post-30612051015143951352009-10-19T07:18:00.000-07:002009-10-20T02:10:25.741-07:00282Továbbra is esik az eső. Ilyenkor minden másképp működik. <br />Gyerekkori emlék. Utazom a 282-en, amire a Doamna Ghica megállóban szálltam fel. Lehet 182-es volt. <br />A cigányné újszülött gyerekét eteti. Ő maga megrágja az amúgy keményebb perecet, majd megpuhítva saját nyálával, adja a gyerek szájába. Az boldogan majszol. Jaj, mennyire higéniamentes, mennyire neveletlen magatartás, gondoltam én, akkor, valamikor a 8O-as, 9O-es években. <br />Jelen. Saját nyálammal puhítom mellbimbómat, hogy az a gyerekem számára könnyen kezelhető legyen és nekem ne okozzon túlzott fájdalmat. Ma már teljesen másképp vélekedem az akkor látottakról. Milyen áldott jó anya, ahelyett, hogy megegye a perecet egymagában, majd valami mással etesse gyermekét...garantáltan volt bőven anyateje...inkább így is etette kicsijét. Bocsánatot kérnék tőle, hogy túlzott "tisztasággal" ítélkeztem.kinguruhttp://www.blogger.com/profile/12124323198800439608noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5471482887654217274.post-50405123135825933922009-10-19T00:43:00.000-07:002010-02-02T09:57:44.163-08:00Miért blogolunk?Édesapámmal a hetekben erről elmélkedtünk. Megpróbáltam hirtelen válaszokat fabrikálni. A hirtelen válasz viszont sosem olyan kimerítő mint a megfontolt gondolatok. <br />Ezek az általam felállítható válaszok....egy része. Merthogy soha sem lehet teljes mértékben, minden lehetőséget kimerítő válaszunk.<br />Az elmélkedést a nyugati és a mi társadalmunk közötti különbséggel kezdeném. A kommunizmus egyik pozitívuma (hiába, a gyermekkor bármilyen diktatúra legyen is, az ember legszebb emlékeit alkotja...lásd, most már szép emlék a hosszas órákig való sorbanállás, iskolánk szétverése, aminek az volt a következménye, hogy a Kálvineumba jártunk "iskolába")az, hogy barátkoztunk. Legnagyobb bűntetés az volt ha nem mehettünk le, ki, játszatni..manapság a számítógép, tévé tilalom a nehezen elviselhető. Isten őrizz, hogy akkor a gyerek arra legyen kényszerülve, hogy kimenjen játszani. Barátokat szerezni, kommunikálni, énekelni, együtt játszani. Az együtt fogalom már rég elavult. Az együttlét sokak számára márcsak szexuális konnotációval bír ha két emberről van szó. Tulajdonképpen barátokat keresünk, keressük azokat, akik meghallgatnak, olvassák sorainkat, kicsit betekintenek a lelkünkbe, világunkba. Gyermekem nyugodt alvása közben, azon gondolkoztam, hogy nem-e hiúság is rejlik a bloggolás mögött? Miért gondoljuk azt, hogy amit mondani, írni akarunk, az föltétlenül annyira érdekes, hogy azt megörökítsük. Lehet, hogy más sokkal jobban igényelné, használná ezt a kis helyet a virtuális nagyfüzetben. Emlékszem annak idején, amikor mindenféle olimpiászra jártam, mindig úgy éreztem, hogy valami nagyon eredetit írtam. Aztán, amikor nem hallottam nevemet a díjazottak között a letörtség vett erőt rajtam...mégis valaki(k) eredetibbek voltak. <br />A nyugati társadalom nem tudom milyen mértékben igényli a bloggolást. Ha nem is bloggolnak, chattelnek,írnak valahol..így van az, hogy majdnem minden gyerekgyilkos valahol megörökíti azt a borzasztó dolgot, amit nemsokára elkövet. És utána mindig ezen csodálkoznak, hogy nem látták jelét. Lehet, hogy ott a baj fordítva ered. Nem az a gond, hogy a gyerek a számítógéppel barátkozik, hanem az, hogy oda menekül mert más nincs. Elfelejtünk őszintén beszélni társainkkal mert mennyivel könnyebb egy képernyő előtt üldögélni. Szavainkért nem kell pillanatok alatt helyt állnunk. <br />Folytatás következik. Esik az eső.kinguruhttp://www.blogger.com/profile/12124323198800439608noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5471482887654217274.post-11747738181988129242009-10-18T12:25:00.000-07:002009-10-18T13:05:45.798-07:00KöldökzsinórKötél. Ez ad életet nekünk. Foggantatáskor kapjuk, nem tudatosan használjuk. Rajta keresztül táplálkozunk. Születéskor megválunk tőle. Helyét alaposan tisztítják nekünk, napokig, majd kenegetik, nehogy befertőzzön. Mivel? A világgal? A világ szennyével?<br />Kis lyuk marad. Egyeseknek kráterszerű, másoknak dombszerű. Nem mutogatjuk a világnak, de tudjuk, hogy mindenkinek van. <br />Néha ne felejts el megemlékezni arról, hogy milyen kis helyre volt szükséged, hogy mindened meglegyen. <br />Elégedj meg annyival, amennyi adatott neked.kinguruhttp://www.blogger.com/profile/12124323198800439608noreply@blogger.com